2013. május 14., kedd

Up to date - FASHION FORTUNE-TELLERS


FASHION FORTUNE-TELLERS

A 21. század igazi látói a divattervezők. Kártyavetés, vagy üvegömb nélkül is fél évre előre megjósolják, hogy mit is fogunk viselni. Vagy legalábbis mit szeretnénk. Visszanéztem a télen megrendezett nagy divatheteken bemutatott darabokat New Yorktól Milánóig, hogy kiderüljön, kiknek a számításai igazolódtak be, hiszen azért nem minden ötlet képes az utca emberén is hordható irányzattá fejlődni.
Íme az eredmény:

Michael Kors, Katya Leonovich, és Herve Leger.

A panel ruhák az idei szezon úttörői, és nem a kifejezés térdig érő zokni és cserkész nóták értelmében. Hatalmas szívfájdalmam, hogy eddig nem találtam meg az igazit, csak az vígasztal, hogy Carrie Bradshawnak sem sikerült 30 éves kora előtt. Vizsgahelyzetet leszámítva örök optimista vagyok, így töretlen hittel várom, hogy az én Mr. Big-em is szembe jöjjön velem egy üzletben, és a kezdeti viszontagságok ellenére hollywoodi happy endhez illően boldogan éljünk, míg meg nem halunk. Kis túlzással.  
A választásnál különösen figyeljünk oda, hogy a ruha pontosan a mi méretünk legyen, és szabásban is mindenhol passzoljon, ugyanis ha a kivágott részeknél eláll az anyag, azzal elveszik a varázs. Mint a kávé cukor nélkül, annyi különbséggel, hogy biztosak lehetünk benne, hogy csak az utóbbi az amiben megoszlanak a vélemények.

DKNY, Farah Angsana, és Mara Hoffman.

Tavaly nyáron is imádtam, idén nyáron is imádni fogom, sőt, ha lehet még azután is, és nem csak azért, mert nyáron alapvetően ruha párti vagyok, hanem mert végre valami, ami azoknak is kifejezetten előnyös lehet, akik nem Giselle Bündchen lábakkal születtek.


 DKNY, Mara Hoffman, és Charlotte Ronson.

Kicsit kilencvenes évek ez a has kidobós irány, de azoknak, akiknek azóta sem sikerült lemondania róla legalább szerencséjük van, és pár hónap leforgása alatt válnak vércikiből, kifejezetten trendivé. Oké, viccet félretéve, én szimpatizálok a crop-top jelenséggel, csak kicsit tartok tőle, hogy lesznek, akik bátran viselik majd, pedig nem kéne. Én sem vagyok az a tipikus lapos has, de szerencsére, ha már kilencvenes évek akkor high waisted  és a kettő kombinációjából már valami nagyon jó születhet. 


 Marimekko, Venexiana és Carlos Miele.

Nonfiguratív vagy animal, mindegy csak mintás legyen. És nekem is mindegy, csak az enyém legyen. Bár az utóbbival személy szerint kicsit szolidabb a kapcsolatom, de biztos vagyok benne, hogy ti sokkal bátrabban fel meritek venni, mint én. Persze azért óvatosan, a kevesebb néha több! 


 Fekete-fehér: Rebecca Minkoff, Monique Lhuillier és Max Azria.

A fekete-fehér szerelemről, már korábban írtam ITT, nem is ismételném önmagam, és ha az Oreós hasonlatra emlékeztek nincs is rá szükség! :)

Napsárga: Jenny Packham, Son Jung Wan és Timo Weiland.

Nap- vagy narancs-, az elv akár Dorothyé: mindig a sárga úton! Igazi nyári színek, triviálisnak is érzem egy kicsit ezt így leírni, de némiképp bátorításnak szánom, a magam részére is. A narancssárga ugyanis olyan árnyalat, amitől általában idegenkedünk, hiszen sokkal több a negatív tapasztalat vele kapcsolatban, mint a pozitív. Túl könnyű olcsó hatást elérni vele, legyen bárhonnan is. Ám a divat pont attól csodálatos, hogy mindig a következtő lépésre motivál, tegyünk hát így, és keressük önmagunkat a kevésbé hétköznapi színekben is, és ha mégsem találjuk az sem baj, a fentiekből kiderül mennyi lehetőség kínálkozik idén nyáron melyből kísérletezgethetünk.

Narancssárga: Ralph Rucci, Carolina Herrera és Cesar Galindo.