2013. július 23., kedd

Up to date - LOVIN' LEMON

LOVIN' LEMON 


Nyár elején a Red repeat és a Redioactive című bejegyzéseimben beszámoltam a piros szín iránti szenvedélyemről, így július közepén pedig a folyamatos kánikula és tűző napsütés hiányát pótolva a pasztell sárgába bolondultam bele. Kissé szégyellem is, hogy eddig nem említettem sehol hiszen a Pantone prófécia "lemon zest" néven már a téli előrejelzésében megüzente, hogy ha tavasz akkor napsárga. Azok akik nem ragadtak le a fast fashion boltok fekete-fehér és a virágmintás örvényében és sikerült kiúszniuk a partra, már bizonyára rá is kaptak a nap színére. És habár én még csak szárítkozom, így hónom alatt a mentőövvel is sikerült belebolondulnom.
Egyik legkedvesebb magyar tervezőm Gyöngyösi Reni idei tavaszi-nyári kollekciójában is visszatérő árnyalat, ez pedig véglegesen egyenlítette a helybérleti díjat a szívemben. Mióta beszereztem a saját, külön bejáratú lemon darabomat, nem is tudom hova legyek a gyönyörűségtől, hogy végre én is kiscsibének öltözhetek. Hamarosan pedig a tojásból is kibújok, hiszen a jó szokásokat illik megtartani, így a következő poszt természetesen ebből lesz. Ehhez csak némi türelemre lesz szükség ugyanis megsúgom, hogy egy blézerről van szó és nincs bennem elég mazochizmus, hogy a negyven fokban felkapjam akárcsak pár kép erejéig is. Addig is inspirálódjatok a chictopia-ról vadászott képekből és élvezzétek a nyarat!





2013. július 15., hétfő

Up to date - FESTIVAL SOCIETY

FESTIVAL SOCIETY

A fesztiválozás az igazi hivatalos ereszd-el-a-hajam, a tombolás, porban ugrálás, mindenkivel barátkozás, heti 10 óra alvás, egyszóval a non stop delírium időszaka. Egy-egy ilyen esemény alkalmával nem csak a világ, de kis hazánk apraja nagyja is összegyűlik, meghazudtolva minden szociológiai tanulmány előzetes következtetését. Ez alapvetően az igazi pikantériája az egész bulinak, hisz sokszor olyan arcokat és stílusokat láthat az ember, amit egy átlag kedd délután, legalábbis nálunk biztosan nem. Egyszerűen leírhatatlan hangulattá válik, ahogy az a rengeteg különböző egyéniség képes pár napra egy hatalmas közösséggé fejlődni. Ahol mindenki mindenkinek a legjobb haverja, eltűnik az előítélet, a rasszizmus, és otthon hagyunk mindent, amihez a hétköznapi életben foggal körömmel ragaszkodunk, mint státuszunk és identitásunk alapvető hozadéka.
 Azonban a teljes tudathasadás állapota előtt, mielőtt a varázs az első éjszakával együtt leszáll, azaz amíg a negyven fokban, fáradtan és éhesen már órák óta a sorban állsz, kritikusabb vagy, mint bármikor. Elnyomhatatlan tudálékos énem rögtön analizálni kezd és ha minden bizonnyal alaptalanul is, de rögtön prototípusokat alkot. Biztosan emlékeztek a Fashion society című bejegyzésemre, ahol már bővebben kifejtettem erről az ars poeticámat, de most is megjegyezném, hogy a kategorizálás nagyon fals dolog, ugyanakkor nélkülözhetetlen, hiszen szimplán megőrülnék a rengeteg információtól, így nem él ember a földön aki ne tenné.



Így aztán néhány szórakoztató kis történet szemtanújaként megalkottam a fesztiválozás nélkülözhetetlen karaktereit.


VIP BABY


Feltűnően átverekedi magát a kilométeres földi halandókból álló soron (ahelyett, hogy megkerülné), miközben fennhangon fanyalog az édi-bédi nyuszifüles tokjában leledző okostelefonjába, hogy alig talált parkoló helyet a bejárat mellett, és egyébként sem tudja melyik ablakhoz álljon.
Hogy bizonytalanságát leplezze és időt nyerjen, felken még egy adag indokolatlan mennyiségű szájfényt, majd naná, hogy persze pont hozzád hajol és megkérdezi, hogy nem tudom-e hol találja a vip bejáratot.
Igaz, csak egy van belőle VIP/PRESS felirattal. Valóban megtévesztő.


SZNOBKODÓ


VIP baby szeretne lenni, de túl sok az esze és túl kevés a pénze, mindemellett elhatalmasodó kisebbségi komplexusát szeretné a látszat soványka illúziójával elfedni.. Bár már hónapok óta becsületesen dolgozik, és nem utazik fancy nyaralásra még 3x az idényben, de erről mint szerinte kínos és cenzúrára szoruló részletről mélyen hallgat. Ehelyett a józsefvárosi piacról beszerzett műanyag, de emblémás designer kopi táskájából kiveszi a lehetőleg ugyanolyan tárcáját, jól körbenéz, mindenki látta-e, majd megbizonyosodva hogy már senki nem figyeli gyorsan megveszi a napijegyét.


FESTIVAL FACE


Nem ritkán raszta úriember, csuklótól a könyökéig egyáltalán nem látni a bőrét, vagy a rengeteg megfejthetetlen tetoválások, vagy az elmúlt évek létező összes nagyobb bulijának karszalagjaitól. A sörös doboz olyan elengedhetetlen kellék a kezéből, mint instagramról a selfie képek, (no fence, nekem is van) és ha öngyújtót szeretnél tarhálni, ő biztosan kisegít. Délelőtti felbukkanása ritka, ilyenkor valamelyik üdülő konyhájának a padlóján alszik, mivel ki tudja, hogy kicsoda belehányt a sátrába, és azért neki is vannak igényei.

 GOOD FRIEND


Habár már az első nap délelőttjén nem igazán vágja hol is van tulajdonképpen, de kitartóan támogatja még nála is szétesettebb barátját, miközben hangosan üvöltözi kedvenc gyerekkori mondókáját, amelyet az átlag szemlélődő csak az utolsó mondatból ért meg, melyre az ismétlődő performansz tulajdonképpen koncentrálódik: 'egy kis dombra lecsücsülünk..." és borul is a szövetség, könnyebben mint a németek és a Szovjetunió között, és biztosan fel sem áll addig még a következő jó barát talpra nem segíti őket.


Viccet félretéve, nagyon kíváncsi vagyok, meséljetek, mik a Ti kedvenc fesztivál sztorijaitok? :)

2013. július 10., szerda

My try - COLOR BLOCKIN'


COLOR BLOCKIN'





Sokakat megosztó divat idén a color blocking, azaz élénk, karakteres színek párosítása. Ti mit gondoltok róla?

2013. július 9., kedd

Personal - FASHION SOCIETY

FASHION SOCIETY

Vizsgaidőszak alatt a Fővárosi Sz.E. könyvtárban üldögélve, a jegyzetelés és a rendszerint fellelhetetlen szakirodalmak (bár meglehet, csak én vagyok teljesen szerencsétlen) hajkurászása közötti szünetben az ember egy komplett kis társadalmat fedezhet fel. Persze az is lehet, hogy csak az agyamra ment a szociológia, mindenesetre vagy a leendő szakmám, vagy az olykor elhatalmasodó mániákusan elemző személyiségem miatt, de a minap felfedeztem, hogy egy kis humorral és némi öniróniával milyen remekül tipizálhatóak vagyunk. Természetesen most csak az öltözködési szokásaink keretein belül maradva.

A divatszociológia mint olyan egyébként létező fogalom a társadalomtudományokban, ám én most semmilyen messzemenő következtetést nem szeretnék levonni senki várható/ leendő életkörülményeiről és/vagy részletesen elemzett mentalitásáról. Csupán egy humoros, kissé karikatúraszerű afféle görbe tükröt tartanék magunk elé. A cél, hogy kicsit elgondolkozva jót mosolyogjunk magunkon, hiszen mind beletartoz(t)unk egy, vagy több ilyen kategóriába és mindemellett rendszeresen használjuk őket. Ezek persze igen sematikusak és leegyszerűsítettek és millió átmenet létezik közöttük.


 FASHIONISTA


Mindig olyan, mint aki épp egy kirakatból lépett ki. Kifutó számára az egész világ, rendszerint lépten -nyomon megbámulják, de ez őt egy cseppet sem zavarja, sőt! Stan&Pan pajtásai az élénk rúzs, millió,millió kiegészítő, valamint egyedi, designer darabok. 


STYLISH


Pontosan tudja miből mennyit és hogyan. Követi a divatot, de sosem egy az egyben veszi át a különböző irányzatokat. Megjelenésének legfőbb kiegészítője a személyisége, mindig mindent ennek alárendelten választ, így tökéletes harmónia jellemző rá. Távolról csodáljuk és irigyeljük, és hiába is vennék fel ugyanazt, pont a lényeg hiányozna. Az ilyen típusú lányok sokszor még a skinny jeans fehér poló kombóban is tökéletesen festenek. Valahol mind efelé a cél felé evickélünk, ki közelebb ki távolabb, de mind ebbe az irányba haladunk, mi több, a blog címe is ezt az utat támogatja.


(MŰ)SZNOB


Egy szett sosem lehet tökéletes kellő mennyiségű logó nélkül, és a legújabb kiadású okostelefon is alaptartozék. Félreértések elkerülése végett, távol álljon tőlem az irigység, biztosak lehettek benne, hogy a Gucciban is olyat választanék, amin nincsen márka jelzés. A minőség és az egyediség az, ami értékessé tesz egy darabot, nem pedig a brand jelzés. És amikor a logó mellet minőség sincs... A sznoboknál már csak műsznobok a szomorúbbak, akik hamisított műanyag táskák mögül lesajnálóan méregetik a világot abban a reményben, hogy kellő arroganciával hihető a szerep.


HIPSTER


Eredendően a  '40es évek Amerikájában használat kifejezés, amit a jazzklubbok hallgatóságára használtak. Azóta mint fogalom toldozták foltozták rendesen, míg eljutottunk a mai formájáig, ami létezik, ismerjük, mégsem tudjuk pontosan. Legalábbis én nem.
Vannak igazi hispterek, hipsternek kinézők, és olyanok, akikről nem látszik, de hipster identitásúak.
Erre jellemző, a mainstream dolgok lefikázása, és hogy hajlamosak túl sok mindent mainstrem dolognak titulálni, ám imádnak mindent amit vintage vagy retro.
 Az elmúlt pár év tininemzedéke lecserélve az emo korszakot, ezt a stílust vette fel lázadásképpen, azonban az esetek többségében a mentalitás helyett csak a bajusz-bagoly mintával sikerült azonosulniuk. Tisztelek a kivételnek természetesen, az igazi hipster nagyon művelt és nyitott, esze ágában sincs két motívum és egy szocialista SZTK keretes szemüveg mögé bújva nagy szavakkal dobálózni.


ALTER


Lehet megköveztek érte, de én úgy látom, hogy az alter és a hipster stílusok lelkületükben egészen hasonló irányt visznek. Öltözködésben azonban egészen másképpen nyilvánulnak meg. Legjellemzőbb talán a hatalmas színes sálak, mókás fülbevaló, és/vagy napszemüveg, torna/Tiszta cipő és a BFF státuszú bicikli. Általában igazi művészlélek, nyáron a fesztiválok, télen a teaházak lakója. Imádja a frappáns feliratos, és mások számára érthetetlen pólókat, felemás fülbevalókat, vagy különböző színű zoknikat és a polgárpukkasztást. Gyakran látni könyvtárban, és a buszon is előbb látod szépirodalommal a kezében, mint Joy-t lapozgatni. Követendő példa.
Igazi művelt filozófus, egy üveg bor mellett bármiről el tudsz vele beszélgetni, azonban óvatosan, a magas műveltség gyakran torzul kultúrsznobsággá. Akik ezt képesek maguk mögött hagyni, azok általában mosolygós, életvidám és rendkívül értelmes emberek tarka öltözékben.



A NŐ

Példaképe Audrey Hepburn, és biztos lehetsz benne, hogy vérig sértődik ha Marylin Monroe-t előtte említed. Ha már ikon, én is a bambiszemű művésznő legnagyobb rajongói közé tartozom, így megértem ha más is csak olcsó nőcskének látja a sok botrányba keveredett, színészi pályába kezdő táncos(?)nőt. Ne aggódjatok, már érzem a woodoo babába döfködött szurkálásokat, így némiképp enyhítenék az ítéleten, bárhogyan is jutott fel, de Marylin igazán magasra jutott, így a női emancipációs törekvéseknek is úttörő példakép lehetett.
A klasszikus női stílust követőre a legigazabb, hogy alapdarabokra épít és a letisztult vonalakat és szabásokat kedveli. Színe a fekete, a fehér és a piros. Az igazi nő úgy viseli a vörös rúzst, hogy közönséges vagy nevetséges hatást érne el, és mindig tudja mikor és mennyire legyen visszafogott. Hajlamosak elsőre butácskának ítélni, azonban ez gyakran csupán a kezdeti elegáns távolságtartás érzékcsalódása.



A SPORTOS

Ha életmód akkor adott a tökéletes alak és az Atkins diéta fejből oda-vissza, valamint a reformkonyha minden csínjának-bínjának alapos ismerete, ha pedig csupán stílus, akkor nike free run és nem csak a múlt hét óta. A gyors kaját hírből sem ismeri, és biztos lehetsz benne, hogy szerelmi bánat esetén előbb visz el falat mászni, minthogy limonádé filmeken pityeregve fagyit kanalazzatok. Kim Kardashian hátsóját mélységesen megveti, és nem kap 5 másodpercben belül agymenést Rubint Réka hangjától. Olvasgatni legfeljebb a Health magazint szokta, de a kalória táblázatot kívülről fújja.  Az egészséges életmód túldimenzionálásának hiánya esetén azonban csak a komfort és a praktikusság a szempont, és ennek az öltözködését és alárendeli.

Őszintén remélem, hogy senkit sem bántottam meg, de mint már fentebb írtam hiszek benne, hogy egy ember túl összetett lény ahhoz, hogy csupán egy kategóriába sorolhassuk. A stílusok többsége több helyről inspirálódik, és természetesen a személyiségünk sem címkézhető, vagy sematizálható ilyen módon. Ez inkább egy ironikus társadalomkritika, arról, hogy hogyan is tesszük mégis mindezt.