2013. július 15., hétfő

Up to date - FESTIVAL SOCIETY

FESTIVAL SOCIETY

A fesztiválozás az igazi hivatalos ereszd-el-a-hajam, a tombolás, porban ugrálás, mindenkivel barátkozás, heti 10 óra alvás, egyszóval a non stop delírium időszaka. Egy-egy ilyen esemény alkalmával nem csak a világ, de kis hazánk apraja nagyja is összegyűlik, meghazudtolva minden szociológiai tanulmány előzetes következtetését. Ez alapvetően az igazi pikantériája az egész bulinak, hisz sokszor olyan arcokat és stílusokat láthat az ember, amit egy átlag kedd délután, legalábbis nálunk biztosan nem. Egyszerűen leírhatatlan hangulattá válik, ahogy az a rengeteg különböző egyéniség képes pár napra egy hatalmas közösséggé fejlődni. Ahol mindenki mindenkinek a legjobb haverja, eltűnik az előítélet, a rasszizmus, és otthon hagyunk mindent, amihez a hétköznapi életben foggal körömmel ragaszkodunk, mint státuszunk és identitásunk alapvető hozadéka.
 Azonban a teljes tudathasadás állapota előtt, mielőtt a varázs az első éjszakával együtt leszáll, azaz amíg a negyven fokban, fáradtan és éhesen már órák óta a sorban állsz, kritikusabb vagy, mint bármikor. Elnyomhatatlan tudálékos énem rögtön analizálni kezd és ha minden bizonnyal alaptalanul is, de rögtön prototípusokat alkot. Biztosan emlékeztek a Fashion society című bejegyzésemre, ahol már bővebben kifejtettem erről az ars poeticámat, de most is megjegyezném, hogy a kategorizálás nagyon fals dolog, ugyanakkor nélkülözhetetlen, hiszen szimplán megőrülnék a rengeteg információtól, így nem él ember a földön aki ne tenné.



Így aztán néhány szórakoztató kis történet szemtanújaként megalkottam a fesztiválozás nélkülözhetetlen karaktereit.


VIP BABY


Feltűnően átverekedi magát a kilométeres földi halandókból álló soron (ahelyett, hogy megkerülné), miközben fennhangon fanyalog az édi-bédi nyuszifüles tokjában leledző okostelefonjába, hogy alig talált parkoló helyet a bejárat mellett, és egyébként sem tudja melyik ablakhoz álljon.
Hogy bizonytalanságát leplezze és időt nyerjen, felken még egy adag indokolatlan mennyiségű szájfényt, majd naná, hogy persze pont hozzád hajol és megkérdezi, hogy nem tudom-e hol találja a vip bejáratot.
Igaz, csak egy van belőle VIP/PRESS felirattal. Valóban megtévesztő.


SZNOBKODÓ


VIP baby szeretne lenni, de túl sok az esze és túl kevés a pénze, mindemellett elhatalmasodó kisebbségi komplexusát szeretné a látszat soványka illúziójával elfedni.. Bár már hónapok óta becsületesen dolgozik, és nem utazik fancy nyaralásra még 3x az idényben, de erről mint szerinte kínos és cenzúrára szoruló részletről mélyen hallgat. Ehelyett a józsefvárosi piacról beszerzett műanyag, de emblémás designer kopi táskájából kiveszi a lehetőleg ugyanolyan tárcáját, jól körbenéz, mindenki látta-e, majd megbizonyosodva hogy már senki nem figyeli gyorsan megveszi a napijegyét.


FESTIVAL FACE


Nem ritkán raszta úriember, csuklótól a könyökéig egyáltalán nem látni a bőrét, vagy a rengeteg megfejthetetlen tetoválások, vagy az elmúlt évek létező összes nagyobb bulijának karszalagjaitól. A sörös doboz olyan elengedhetetlen kellék a kezéből, mint instagramról a selfie képek, (no fence, nekem is van) és ha öngyújtót szeretnél tarhálni, ő biztosan kisegít. Délelőtti felbukkanása ritka, ilyenkor valamelyik üdülő konyhájának a padlóján alszik, mivel ki tudja, hogy kicsoda belehányt a sátrába, és azért neki is vannak igényei.

 GOOD FRIEND


Habár már az első nap délelőttjén nem igazán vágja hol is van tulajdonképpen, de kitartóan támogatja még nála is szétesettebb barátját, miközben hangosan üvöltözi kedvenc gyerekkori mondókáját, amelyet az átlag szemlélődő csak az utolsó mondatból ért meg, melyre az ismétlődő performansz tulajdonképpen koncentrálódik: 'egy kis dombra lecsücsülünk..." és borul is a szövetség, könnyebben mint a németek és a Szovjetunió között, és biztosan fel sem áll addig még a következő jó barát talpra nem segíti őket.


Viccet félretéve, nagyon kíváncsi vagyok, meséljetek, mik a Ti kedvenc fesztivál sztorijaitok? :)